Menü

2010. július 11., vasárnap

2010 Tevékenységeink - összefoglaló


      2010 január 21 – Málnási A., Varga K., Mózes A.M., Papp J., Molnár Gy., Demeter I., Kiss T.G., Szilágyi E., Téglás Z. – szervezési kérdések, fotó kiállítás megszervezése, pályázat írás, az adó 2%-nak felajánlása.

      2010 február 12 – Málnási A., Molnár Gy., Varga K., Kiss T.G., Kovács S.,Galatean I., Papp J. és Szöszi, Zoltán M., Kovács É.E., Nagy B., Szilágyi E., Téglás Z. – A nyári táborral kapcsolatos tudnivalók ismertetése. A reklámpólók és sapkák bemutatása.Tagsági díjak kifizetése. Fényképkiállítás szervezése, díjazás változatainak megtárgyalása. Kulturális műsor a megnyitóra – javaslatok, érvek.

      2010 február 19 – kiállításra érkezett képek zsűrizése – Kerekes P.P., Plájás I., Málnási A., Kovács É .E., és TéglásZ. – 309 beérkezett kép előzsűrizése 149 kép maradt továbbra versenyben.

      2010 február 22 – a zsűrizés második szakasza, a kiállításra kerülő 100 legszebb kép kiválasztása, a legszebb 35 kép kiválasztása, díjazott képek kiválasztása.

                  Díjazottaink: 1.)  ifj. Cseke Péter – Bimbós pöfeteg

                                        2.) Várday Béla – Gyapjas őzlábgomba

                                        3.) Fazakas Péter – Légyölő galóca

                                       - dícsérő oklevél: Bodor Kinga és Meltzer Petra

       2010 március 1 – Málnási A., Molnár Gy., Varga K., Mózes A.M., Kovács É.E., Kiss T.G., Zoltán M., Papp J., Bernát B., Szilágyi E., Galatean I., Frink Gy., Téglás Z. -  szervezési kérdések, képkiállítással kapcsolatos teendők, Állatkerti gombainformációs pont beinditása, képkiállítás megnyitása március 16.Megvitatásra kerül megint a képkiállítás premizálásának mikéntje.Komoly vita alakul ki.  Díszoklevél kiválasztása a bemutatott modellekből – ezek kinyomtatása, a megírásuk az én dolgom. Az Állatkerti ügyet még halasztjuk a jobb idő megérkezéséig.

      2010 március 10 – a képkeretek, üvegek tisztitása, újra drótozása, képek berakása, címkézés. MálnásiA., Frink Gy. Biztosították a keretek átszállítását a Vártemplomtól a Bocskai Diakóniai  Házhoz, jelen vannak – Málnási A., Mózes A.M., Molnár Gy., Kovács É.E., Zoltán M., Bernát B., Bodor K., Galatean I., Kovács É.E., Nagy.B., Petzinger Gy.,Téglás Z.a munkálatokat irányítja Kerekes P.P.

      2010  március 11 – Málnási A., Molnár Gy., Mózes A.M., Galatean I., Plájás I. és Téglás Z. – a keretezés befejezése és a képek felszállítása a kiállítási terembe.

      2010 március 12 – Molnár Gy., Kerekes P.P., Plájás I., Nagy B., Kovács É.E., Mózes A.M., Papp J. ÉS Téglás Z. – leszedtük a kiállítási teremből az olajfestményeket és Kerekes P.P. és Plájás I.  vezetésével  felraktuk a fényképeket.

     2010 március 16 – a gombászegyesület szinte teljes tagságának jelenlétében került sor a megnyító ünnepségre, kultúrműsorral indult, majd Kerekes P.P. mond megnyító beszédet, majd Máthé É. tagtársunk tart beszédet, őket követi még Málnási A. És Kovács É.E. beszéde, hatalmas tömeg, nagy érdeklődés, megtisztelt jelenlétével Bethlen Anikó grófnő is. A vendégeket sütemények, italok, hűsítők, kávé és ásványvíz várta.

      2010 március 31 –  Málnási A., Molnár Gy., Petzinger Gy., Kovács É.E., Mózes A.M., Nagy B. – kiállitás szétbontása, erre a délelőtt folyamán került sor.

      2010 március 31 – Málnási A., Kovács É.E., Molnár Gy., Mózes A.M., Farkas G.ZS., Galatean I., Papp J., és Téglás Z. – az alapító tagság  körül kialakult vita tisztázása. Sajnos semmi sem tisztázódott, csak a feszűltség nőtt.

      2010 április 10 – az első sikeres gombászkirándulás – Kovács É.E. ÉS Nagy B. Panitban – egy kosárnyi kétspórás csiperke, 9 drb. cseh kucsmagomba, piros csészegomba, 2 drb. gyapjas tintagomba és egy pár fekete kehelygomba.

          2010 április 30 – szűkkörű vezetőségi gyűlés, Horber Pali Bácsi levelének megbeszélése és a kialakitandó álláspont elfogadása. Meg kell keresnünk Borbély L-t könyezetvédelmi és erdészeti minisztert a gombatörvénnyel kapcsolatos észrevételekkel.

      2010 április 30 – az állatkerti kiállítási pontunk szó szerinti tető alá helyezése – Csath Gábor és segítőtársa szerelte fel zsindely tetőt. A tározó üveges részének megtisztitása.Jelen voltak Málnási A., Molnár Gy., Mózes A.M., Téglás Z., Kiss T.

      2010 május 8 – a Civil Szféra, vagy a Nemkormányzati Szervek hagyományos Vására – Málnási A., Molnár Gy., Mózes A.M., Csontos László, Frink Gy., Kovács É.E., Nagy B., Kiss T.G., Gábos L., Nyulas S., Téglás Z.,. Nagy B. szállította a friss gombákat, Panitban gyűjtötte: tövisaljagomba, májusi pereszke, tejpereszke, barna csengettyűgomba, lila pereszke !!!, mezei és erdei szegfűgomba, judás-fülegomba, aranysárga rezgőgomba, gyökeres fülőke, kétspórás csiperke, fenyő kénvirággomba,  pisztricgomba, sárga gévagomba, ráncos és kerti tintagomba, cinóbertapló, labirintustapló, pecsétviaszgomba, könnyező szálkásgomba, nyírfatapló, sárga kénvirággomba, retekszagú kigyógomba, viaszfehér tölcsérgomba és büdös őzlábgomba.Baba hozott a tavalyi gyűjtésből cseh-fattyú és hegyeskalapú  kucsmagombát, szárítva, de nagyon jól megtartották morfológiai jegyeiket. Molnár Gy. Sátorverő helyünktől 5-6 lépésre gyönyörű nyomottönkű csiperketelepet talált. Fényképeket és gyilkos galóca ismertető anyagot állítottunk még ki. Fontosabb kapcsolatfelvételek: Nő-Szövetség, Római-Katolikus Diakóniai Központ, Természetrajzi Múzeum.Az érdeklődők gyilkos galóca ismertető brosurákat kaptak románul és magyarul.

    2010 május 15 – a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat általunk rendezett tárlata – Málnási A., Kovács É.E., Nagy B., Mózes A.M., Téglás Z. Nagy B 39 féle frissen gyüjtött gombával érkezett: óriás tejpereszke, sárga gévagomba, pisztricgombatelep, begöngyöltszélű cölöpgomba,nemezes réteggomba, erősszagú őzlábgomba, karbolszagú csiperke,törékeny galambgomba, labirintustapló, sereges tölcsérgomba,egérszürke bocskorosgomba,, bordás serleggomba, pecsétviaszgomba, vöröses ripacsgomba, nyomottönkű csiperke, judás-fülegomba, ragadós bocskorosgomba, erdőszéli, kétspórás,  nagyspórás, fenyveserdei és gumós csiperke, tavaszi rétgomba, pikkelyes pöfeteg, rozsdásszárú fülőke, erdei szegfűgomba, barna csengettyűgomba, fehér porhanyósgomba,tövisaljagomba. Ezeken kívűl még a kiállitásra érkezett fényképekből, valamint gombapreparátumokból állítottunk ki.Nagyszámú érdeklődő tekintette meg kiállításunkat. András 7 tévéinterjú főszereplője volt.

      2010 május 16 – a Somos tetői gombász túra részvevői: Gáll Ábel, Szilágyi László, Májai Ella, Silimon Mihai, Lokodi Károly,Molnár Gy, Cseke P., Vajda E., Demeter I., Mózes A.M., Orbán Lajos, Kovács É.E., Nagy B.,Bálint László, Bartha József, Csernáth Géza, Kiss T.G., Málnási A., Sidó István, Rodé Zita, Kiss Dénes és fia Péterke, Mózes Timea-Eszter és Áron, Csath Gábor, DR.Csetri Imre és felesége, Gábos L., Téglás Z. A Málnási-Gábos- Téglás trió kivételével mindenki elment gombászni a Német Kalap felé. Mi próbáltunk lelket lehelni az Állatkerti infomációs pontunkba. András és Laci a kiállitási felületet takarították és töltötték meg tartalommal, én addig gombaazonosító címkék írásával gyötrődtem – román névalkotó tevékenység.Az első fázisban a gombák úgyanazok voltak mint a múzeumban, mert Béla úgy szedte, hogy mind a két helyre legyen belőle.A túra alatt gyűjtött gombák: ízletes tőkegomba, széleslemezű fülőke, gyökeres fülőke, barna csengettyűgomba, erdei szömörcsög, korallgomba ami végül is nem került azonosításra, aranytinóru, barna porhanyósgomba, mezei szegfűgomba.

      2010 június 10 – vezetőségi gyűlés: Málnási A., Mózes A.M., Molnár Gy., Kovács É.E., Téglás Z. Szervezési kérdések – nyári gombász tábor, Félsziget fesztiválon való esetleges részvétel, a gyergyószentmiklósi EKE táborban szervezendő gombismertetés.

       2010 június 12 – nagyernyei gombász - túra, résztvevők: Málnási A., Lokodi Károly, Silimon Mihai, Csath Gábor, Mester János, Fülöp József, Csernát Géza, Mózes A.M.,Petzinger Gy., Demeter I., Frink Gy. és Emese, Vajda E., Nagy B., Molnár Gy., Kovács É.E., valamint házigazdánk Erdélyi P., 26 féle gomba került azonosításra:rókagomba, gyöngyös tejelőgomba, ízletes vargánya, aranytinóru, sárga korallgomba, erdei szegfűgomba, sárga kénvirággomba, süngomba, óriás selyemgomba, piruló őzlábgomba, piruló galóca, pecsétviaszgomba, céklatinóru, nyári (okkerszínű) vargánya, árvégű fülőke,  keserűgomba (fehértejű), hosszúszárú fülőke, büdös galambgomba, sereges tölcsérgomba, szürke selyemgomba, ízletes tőkegomba, bükkfatapló, rozsgásszárú fülőke, széleslemezű fülőke, barna csengettyűgomba, barna porhanyógomba.

       2010 június 23 – megbeszélés a mini-táborral kapcsolatosan, jelen vannak: Málnási A., Kovács É.E., Molnár Gy., Mózes A.M., Kiss T.G., Zoltán M., Bodor K., Galatean I., Téglás Z. A tábort Bethlen Anikó grófnő finanszírozza már harmadik éve, Mezőmadaras 2 nap (péntek – szombat) és Keresd egy nap (vasárnap) 20 személy részére – ebből 4-5 Sepsiszentgyörgyről érkezik Vásárhelyi jelentkezők Málnási A., Molnár Gy., Mózes A.M., Kovács É.E., Nagy B., Bodor K., Kiss T.G., Zoltán M., Frink Gy., Cseke P., Csontos A.M., Meltzer P., Peti A., Szilveszter család, az utóbbiak részvétele nem tekinthető biztosnak.

        2010 június 25-26-27 – a Mezőmadaras-i és Keresd-i mini gombásztábor, megjelentek: a sepsiszentgyörgyi Gombászegyesület tagjai. Zsigmond Győző, Puskás Attila, id. és ifj. Zoltán Sándor, valamint Szász Balázs, mig a házigazdáktól: Málnási A., Molnár Gy., Kiss T.G., Cseke P.,  Galatean I., Mózes A.M., Nagy B., Zoltán M., Kovács É.E., Bodor K., Frink Gy. az érkezések sorrendjében. Gyűjtött gombák pénteken és szombaton: pecsétviaszgomba, árvégű fülőke, sereges tölcsérgomba, zöld ánizsgomba, molyhos tinóru, óriás csiperke, nyári laskagomba, aranyos rezgőgomba, téglavörös susulyka, piruló galóca, keserűgomba, galabgombák:földtoló, szenes, kékhátú, fűzöld, büdös, vörösfekete, dióizű, ráncos, barna csengettyűgomba, fehér galóca, párducgalóca, piruló galóca, széleslemezű-hosszúszárú-gyökeres-rozsdásszárú-fülőkék, mezei-erdei-lószőr-bouillard szegfűgombák, lepketapló, labirintustapló, nemezes-aranyos tinóru, narancsvörös lápi kigyógomba, óriás-rőt selyemgomba, rozsdasárga tölcsérgomba, szarvasagancsgomba, rőt és gyöngy tejelőgomba, fehér porhanyósgomba, csíkos pohárkagomba, rózsás kígyógomba, erdei szömörcsög óriás tételekben, bizonyos helyeken bűzlött az erdő, valamint egy már csaknem teljesen széthullott rothadt tüskegomba. Vasárnap a Keresd környéki erdőkből szedett és eddig nem talált gombák: sárga rókagomba, ízletes vargánya, judásfüle-gomba, érdesnyelű tinóru. A teljes kiállított gombaszám 56 volt.A kiállítás anyagát utaztattuk Madarasról – Keresdre. Itt a műemlék Bethlen kastély udvarán állítottuk ki a gyűjteményt, a kastélyt látogató érdeklődők számára.

       2010 június 29 -  beadvánnyal fordultunk a Környezetvédelmi és Erdészeti minisztériumhoz a romániai gombatörvény érvényesítése érdekében, de levelünket válaszra sem méltatták.

           2010 július 18-23, az Árkos-i Gombásztábor, csapatunk szép számmal vett részt ezen a rendkívűl sikeres rendezvényen, az unokákat is beszámítva 18 személyt számlált csapatunk. Az már hagyományossá vált, hogy teljes mellbedobással kivesszük részünket a tábor munkájából és legjobb tudásunk szerint igyekszünk a tábori tevékenységet  minél gördülékenyebbé tökéletesebbé tenné. Egyetlen dolog amit szeretnék kiemelni az a táborszervezés magas  professzionista szinten történt intézése, csak a legfelső fokon lehet erről beszélni. Maga a végeredmény is önmagáért beszél, rekorddöntés a gyűjtött és az azonosított gombák számát illetően, az eddigi rekordnak számító 258 vármezői gomba már történelem része lett, az új és remélhetőleg újra megdöntésre váró és majdan megdönthető rekord az 275 gomba. A gombásztábor idején a „Gombák szépe a természetben” című pályázatunkra beérkezett fotók egy része  kiállításra került a Szentkuthy -kastélyban, majd pedig a táborbontás pillanatában kölcsönöztünk Nagyvárad-i gombásztestvéreinkenk egy tárlatra való fényképet (kb. 60 darab), aminek sikeres kiállítása volt.

           2010 július 27-30, a Gyergyószentmiklós-i E.K.E. Tábor, a táborban résztvevő tagok által gyűjtött gombák meghatározása és kiállítás rendezése a gyűjtött gombákból. Ezt a nem mindennapi szellemi és fizikai erőnétet követelő feladatot Mózes Anna-Mária oldotta meg szinte teljesen egyedül, mindezek mellett külön csatája volt a természettel is, nem egyszer a viharos szél is „látogatóba” érkezett a kiállításra, utána pedig órákba telt amig a romokba heverő gombákból, tányérokból és cimkékből újra kiállítást lehetett varázsolni.Személy szerint én nem lettem volna képes ezt a munkát így egy az egyben bevállalni, le a kalappal Baba előtt!

             2010 augusztus 8, a Panit-i napok keretében megszervezett gombásztúra és kiállítás, a túrát vezette Kovács Éva-Enikő és Nagy Béla, a bejárt terep Mezőpanit határában található legelők és erdők, gyűjtött anyag amit azonosítottak 58 gomba. A túraráról visszatérőket hatalmas bográcsgulyás várta.    

              2010 auggusztus 21, gombásztúra a Somos tetőn, a már hagyományos útvonal a Német Kalapig, túravezető Mózes Anna-Mária, ez alkalomból újra lett frissítve az Állatkertben található gombainformációs pontunk anyaga is, Málnási András által. A túrán 25 személy vett részt és 27 féle gombát sikerült gyűjteni és azonosítani, amiből kiállítás is lett szervezve az Állatkert látogatói számára.

               2010 augusztus 28-29, a Kibéd-i Napok kertén belül tartott előadást Málnási András „Az ó és új diaetetika része a magyar nyelvű szakirodalomnak”, az eseményt és az előadást méltatta a Maros megyei Népújság is.

               2010 szeptember 11, az Erdőszentgyörgy-i Református Nőszövetséggel karöltve szervezett gombásztúra, kiállítás és előadás, túra vezető Szilágyi Júlia gyógyszerész, 20 személy vett részt a rendkívűl sikeres túrán, 82 féle gombát sikerült gyűjteni és azonosítani, a kiállítást gombászati szakirodalommal is bővítettük, előadást tartott a gombákról Kovács Éva Enikő, a gyilkos galóca ismertetésére fektetve a hangsúlyt.

                2010 október 10, Újra Panitban adott találkát egymásnak a gombákat kedvelők csapata, ezúttal a Pro Biciclo Urbae tagokkal kibővülve, 28 személy vett részt, túravezetők Kovács Éva Enikő, Csontos Anna-Mária a kerékpározók részéről és Nagy Béla, aki ezúttal az üst körüli tevékenységgel volt elfoglalva, amivel már azt is elmondtam, hogy mivel ért véget a túra. Nagyon jó hangulatban, kellemes időben, 40 azonosított gombával megkoronázott eseményt zárt a gulyás estebéd.

               2010 október 11, a Marosvásárhely-i Bod Péter Diakóniai Központban kerültek  kiállításra a paniti gyűjtésből származó gombák, valamint gombászati szakirodalom is borította a kiállító asztalokat. Vetített képes előadást tartott a gombákról Kovács Éva Enikő. A résztvétel minden várakozásunkat felülmúlta, a terem tömve volt érdeklődőkkel.

               2010 október 20, vezetőségi gyűlés, szervezési kérdések: gombanaptár 2011-re, pályázati kérdések, a Marosvásárhelyi Hírlapban megjelent szörnyedménynek, vagy förmedvénynek a megtámadása és  helyreigazítása, évbúcsúztató buli megszervezése.

               2010 október 21, a marosvásárhelyi Természetrajzi Múzeum szervezésében, egy tudományos szimpózium keretében Málnási András ismerteti a gombászegyesületünket, tevékenység, célok és eredmények tükrében, elmondása szerint számára is meglepetésszerű nagy érdeklődés mellett. Több megyei múzeum ajánlatot tesz mikológiai előadások megtartására, ismertető munkára (Craiova, Turnu Severin, Braila, Tulcea).

              2010 november 10, közgyűlés, az évzáró gombásztúrák megszervezése, a falinaptár valamint a zsebnaptárral kapcsolatos dolgok meg-beszélése, a Maros megyei gombász naplónak a kiosztása a megjelent gombaszakellenőreinkek, valamint a legtöbb tapasztalattal és gombaismerettel rendelkező tagjainknak. A tavalyi Nyomáti tetőn tartott nagyon sikeres fenyő-pereszke turánk viszhangjaként november 20-n úgyanitt tartunk túrát, míg 21-n az Állatkertben  fejezzük be a 2010-s gombászévet egy ottani gyűjtéssel és kiállítás rendezésével, valamint a gombainformációspont átrendezésével.

              2010 november 20, az időjárás reggeliben nem fogadott kegyeibe, nyálkás, ködös, ködszitálásos időben indultunk neki a terepnek 24 résztvevővel. Ahogy az már lenni szokott a Murphy törvényei szerint, szinte nem is láttunk fenyő pereszkét, de annál többet csuszkáltunk, végül is sikerült vagy 20-22 féle gombát találni, de senki sem ment haza tele kosárral, délutánra még szerencsére kisütött a nap, úgy, hogy gyönyörű szép vénasszonyok nyarával hagytuk magunk mögött a Nyomáti tetőt. Túravezető Mózes Anna-Mária.

               2010 november 21, több mint harmincan voltak jelen a Somos- tetői évadzáró turánkon, Somos-tető – Német Kalap  útvonalon folyt a gombaszedés, míg Málnási A. és jómagam a tegnapi gyűjtés anyagát azonosítottuk és állítottuk ki az Állatkertben.A túráról visszaérkezők által hozott gombákkal együtt 48 fajta gomba került kiállításra. Túravezető ezúttal is Mózes Anna-Mária volt. A nagy érdeklődés miatt csaknem sötétedésig kellett a kiállítást „nyítva” tartanunk.

               2010 december 7, a Természetrajzi Múzeummal kötött szerződésem értelmében átadtam a múzeum számára készített 10 + 1 gombapreparátumot, a jövő évben közös szándékunk, hogy minél több Maros megyében gyűjtött gombapreparátumot és sporogrammot juttassak a múzeumnak, habár a jelenlegi anyagból java rész Marosvásárhely belterületén, a városi parkokból, sétányokról származó gyűjtés, egyelőre 30 preparátum készűlt el a jövő évre (mindez őszi gyűjtés).

2010. július 9., péntek

Mátyus István emlékére

Kibédi Mátyus István vagy ahogy ő saját magát nevezi „ medicinae doctor, Nemes Küküllő és Maros-Székből egyesült vármegyének Rendes physicusa”, kora jeles erdélyi orvos- természettudósa ránk maradt igen hasznos, nagy jelentőségű tudományos, hat kötetre terjedő munkája nemcsak a korabeli embereknek, hanem a későbbi nemzedékeknek is hasznára vált. Az 1762-ben és 1766-ban először Kolozsvárott megjelent mű I-II kötete után a második kiadásra, amely már a teljes, I-VI kötetet magába foglalja 1787-ben került sor Pozsonyban. Ez azt jelenti, hogy a benne leírt és közzétett ismeretek nagy népszerűségnek örvendtek és sokan igényelték, hogy hozzáférhessenek e sokoldalú tudományos anyaghoz. Nagy örömömre szolgált, hogy én is hozzájuthattam ehhez az értékes tanulmányhoz, az „Ó és Új diaetetica” című könyvhöz, amelynek egy példányát a marosvásárhelyi Teleki Téka könyvritkaságai között őrzik.

      Most nem az a célom, hogy általában ismertessem a hat kötet tartalmát, hanem csak a III. könyv 9. rész gombákkal kapcsolatos fejezetére térek ki egy kicsit részletesebben, ugyanis Mátyus Isvtán a magyar táplálkozástudomány ősatyja azok közé az úttörők közé tartozik, akik többek között magyar nyelvű gombairodalmat alkottak, teremtettek Magyarországon, Erdélyben, Marosvásárhelyen.

      E fejezet bevezető részében leírja hogyan vélekedtek régen, általában az emberek a gombákról: „A gombákat a régiek mind tsak valami rothadtságból gondolják-vala lenni,… tsak durva földből és rothadt vízből állanak: melly szerint majd semmi tápláló erő sints bennek, még-is mind iszonyú nehéz emészthetőek”.vagy Haller helvéciai botanikusra hivatkozik aki szerint „A gombákat a Természetnek Bölts gazdája tsak a férgeknek, nyüveknek, tsigáknak és egyéb e féle tsuszó-mászó állatoknak eledelére rendelte”. A mérgező gombákra vonatkozóan az ókori bölcseket idézi: „Seneca a gombát nevezi tsemege méregnek…Plinius kéttséges ételnek.” A gombák nemzetségeit, családjait, fajait csak érintőlegesen ismerteti, mert – ahogy írja –,, Nékünk ezeknek bővebb vizsgálására nints időnk.” Majd részletesen foglalkozik 18 gombafaj leírásával különös hangsújt fektetve az addig ismeretes jó, ehető étkezési gombákra, és azok elkészítési módjára.Az utolsó részben kitér a mérgező gombákra, a gombamérgezések tüneteire, valamint az elsősegély nyújtási tennivalókra gombamérgezések esetén.

      A vargányák családjáról az Úr-gombák elnevezés alatt így ír:,, Boletusok, suillusok a toroknak újonnan talált végső nyalánkságai.; A régi rómaiaknál minden gombák felett betses és kedves vala a’ Boletus.” Megemlíti, hogy Nero császár Istenek eledelének nevezte ezt a gombát, amiről feltételezhető, hogy elsősorban a királyvargányáról (Boletus regius)van szó. Ezt bizonyítja a gomba leírása is.

      A csiperkékröl a Tseperke-gombák  (Agaricos Campestres) alcím alatt ír. Elkészítési módját, a  mai ember számára is étvágygerjesztőként, a következő képpen írja le: ,,…míg gyengék, az alsó leveles részeket letisztítván, így vízben meg-vontatván és jól ki-mosván, vízben vagy hús-lévben felforralván, vajban meg-rántva, ’s meg-fű-szer-számozván igen kedves, jól tápláló és nemző magot szaporító tsemegének tartanak.” Ír a télire való szárításról és borecetes tartósításról. Azt is tudja, hogy a franciák már mesterségesen is termesztik a csiperkét.

      Úgy látszik Mátyus István idejében  a közkedvelt gombák egyike a tövisalja gomba (Entholoma clypeatum), a leírás szerint Tövis-aly gomba (Agaricus Mauceren)  volt, ugyanis a szerző azt írja róla hogy: „ Ritkán nőhettek nagyra, mert akik e’ helyekre reája kaptak, egy-más elől idő előtt elszedik”. Ez azért is történhetett így, mert ez a gomba már kora tavasszal megjelenik, amiért Fungus Vernusnak- Tavaszgombának is nevezték. Az elkészítési mód leírása után ezt a gombaételt méltatván még a következőket teszi hozzá: „a levéből kiszedik és téj-felt, ’s főtt levekből-is keveset töltvén reá, mint legfőbb tsemege-ételt adják fel”.

    Szép jelzőkkel illeti a szegfűgombát (Agaricus cinnamomeus) is: ,, A’ szagja ki-tettzőképpen szeg-fűből és fa-hajból elegyedett. …Fű-szerszám helyett mind nyersen, mind meg-szárasztván étek-levekhez, a’kik kaphatják, örömest élnek vele.”

    A kucsmagombák a könyvben Süveg-gomba (Phalli esculenti) néven szerepelnek. Itt meg kell jegyeznem , hogy azért nem gondolok az erdei szömörcsögre (Phallus impudicus) mert annak kellemetlen dögszagát mindenképpen megemlítette volna a szerző, és nem azt írta volna, hogy, …nem alkamatlan szagú és ízű.  A gomba leírása és elkészítési módja után Mátyus István a gomba konzerválását a következő képpen ajánlja: ,,De többire a’ lábaikat elvetve, tzérnákba fűzik, és télire meg-szárasztják. Így esztendeig-is romlás nélkül el-áll, és a’ főtt húsok’ levekhez gyakron készíttetik, mellyeknek mind jó ízeket, mind tápláló erejeket neveli.”

    A taplófélék közül  a ,,pisztritz” gombával, akkori latin nevén- Boleti subsquammosi- foglalkozik részletesebben. A gomba leírása és az azt követö, étvágygerjesztő ételrecept után még így fokozza a gomba dícséretét: ,,…hús forma édes ízekért az Úri Rendek-is kedves tal-étkeknek tartják.”

    A májusi pereszkéről a napjainkban is használatos népi elnevezéssel, Szent György- gomba néven ír (Agarici Georgii). Érdekes módon a pereszkéket általában preszker-gombának vagy lovas-gombának nevezi, amik ilyen elnevezés alatt mai gombáskönyvekben egyáltalán nem szerepelnek. Feltételezhető, hogy az utóbbi a német Ritterling vagy Ritter schwamm szószerinti fordítása. Keveset ír a napjainkban igen közkevelt rókagombáról és a tinórufélékről. Az utóbbiról még azt is megjegyzi, hogy: ,,Ezeknek-is az alyasabb emberek közt nagy keletek van: de a’ tisztességesebb asztalra vinni egyiket sem tartják méltónak.” A piroskalapú, csípősízű hánytató galambgombát is furcsamódon Úr-gombának nevezi, és megfőzés után ehetőnek tartja. Ez azért is érdekes mert ezt az elnevezést már használta a Boletusoknál. Úrgombának egyébként napjainkban is a szintén piroskalapú, igen ízletes királyvargányát vagy méginkább a  császárgalócát hívják. A tájnyelvekben a galambgombákat hívják galambicának, míg Mátyus István a keserű gomba második elnevezéseként használja a galambicát, ami a mostani gombászok számára furcsának tűnik. Hasonlóan szokatlan a korallgombára alkalmazott Kláris-gomba vagy Ketske-szakáll megnevezés. Ezek is feltételezhetően a németből fordított magyar nevek. Egyébként több megjegyzés utal arra, hogy a könyv szerzője nagyrészt a svájci német nyelvű szakirodalomból merítette tudományos információit. Ezt támasztják alá a következő sorok is: ,, Haller Úr Hist. Plant. Helv….a’ gombáknak, mellyek Helvéciában széllyel magokra teremnek, 357, nemeit írja-le. Egy Clima és tsak nem azon szélességű gradus alatt, majd egy formán fekvő tartomány lévén Erdélly-is Helvéciával, hihető, hogy mind azok a’ gombák Erdéllyben–is meg-vagynak .”

    Visszatérve a Keserű-gombához (Agaricus Piperatus), a gomba részletes, szakszerű meghatározását követően azt az elkészítési módot írja le, ami napjaikban is a keserűgomba jellegzetes ízanyagát a leginkább érvényre  juttatja: ,, Azért a’ mezei parasztok-is, belől sóval jól meg-hintve, vagy sajttal, aprított szalonnával a’ karimáját jól meg-töltve, eleven szénen megfonnyasztják, és mikor ott jól meg-levesült, a’ lábát elvetvén, melegen úgy szokták meg-enni.” Ezek után érthető, hogy Veress Magda, aki maga is nagy tisztelője Mátyus Istvánnak, 1982-ben Kolozsváron kiadott gombáskönyvében ezt a receptet idézve ajánlja olvasóinak a keserűgombát. A téli tartósításssal kapcsolatosan is a Mátyus könyvből idéz: ,,A’ Muszkák télire-is egész hordókkal sózzák-bé magok’ számára, és a Nagy-bőjtön által, kivált a’ szegénység, nagyobbára e-vel táplálgatja magát.”

    A tejelő gombák közül még a Kenyér-gombát ( Agaricus lactifluus) említi , amit ,,a’ parasztok úgy nyersen-is, mint a’ kenyeret, meg-észik.”

    A pöfetegeket Ló vagy Farkas-fing-gombák (Lycoperdon Bovista) alcím alatt tárgyalja. Ez az elnevezés napjainkban is igen gyakori, helyenként nem is ismerik a magyar szakirodalom által elfogadott pöfeteg nevet. Leírja a gomba elkészítési módját, de azt is megjegyzi,hogy ,,nálunk mindenek előtt útálatban van.”

    Ennél szebben ír viszont a szarvasgombákról, amit szintén a pöfetegek családjába sorol: ,,E-ből a’ familiából való, de mind betsesebb mind barátságosabb a’ Szarvas-gomba, (Lycoperdon Tuber).” Előfordulási helyüket így írja le: ,,Teremnek a’ föld alatt fél-lábnyi mélységre minden gyökér nélkül, mint megannyi lapták.” Ezenkívül megtudhatjuk, hogy már abban az időben is a betanított kutyák segítségével könnyeben lehetett szarvasgombát találni, mint a vaddisznók túrásaiban keresgélőknek. Erdélyi szarvasgomba lelőhelyként a csíki és a gyergyói  havasokat említi. Azt, hogy már akkor mennyire értékesnek tartották ezt a gombát így írja le: ,,…annyira betses étek’ szerek, hogy  Bétsben a’kik kaphatják, egy fontért egy aranyat jó szívvel meg-adnak.” Minden dícséret mellett Mátyus étkezésre mégsem ajánlja a szarvasgombát, és így zárja be ezt a fejezetet: ,, Forgáts forma kemény matériájokat a’ gyomor nem lévén elégséges meg-emészteni, minekutánna meg-rárgták és a’ levét ki-szívták, jobb ki-pökni mint le-nyelni.”

    A laskagombával (Mátyusnál Lasa-gomba) kapcsolatosan nagyon érdekes eszmefuttatásnak lehetnek élvezői e könyv olvasói, aminek végkonklúziója, hogy ez az óriásgomba kifejezetten magyar jellegű. Ezt azzal bizonyítja, hogy G. Bauhinus a ,,Fungus maximus Hungaricus” nevet adta neki, valamint a következő érveléssel: ,, Ennek le-irását Linneausnál nem találom, mellyből azt hozom-ki, hogy e’ Magyar Országon kivül nem igen esméretes.”  Elkészítési  módként a húslében való főzést vagy a szalonnával, vajjal való sütést ajánlja, és megjegyzi, hogy: ,,…a’ havas alatt lakóknak igen kedves ételek.”

    A harmadik könyv kilencedik részének utolsó gombája magyar név nélkül szerepel, amiből arra következtethetünk, hogy ez a gomba még nem- vagy alig volt ismeretes hazánkban, és így az író csak a német Reizkert Tannling néven tudta bemutatni, mint ,,a’ Németeknek igen kedves tsemegéjét.”  Ha most élne Mátyus István bízonyára tudná, hogy a rizike, vagy népies nevén fenyőalja gomba mennyire közkedvelt eledele az erdélyi gombászoknak is.

    A felsorolt ehető gombák bemutatása, szakszerű leírása után a szerző részletesen kitér a gombamérgezések veszélyeire. Óva int mindenkit attól, hogy olyan gombát fogyasszon amit nem ismer, vagy nem tud teljes bíztonsággal meghatározni. ,,…szükségesnek tartom még egyszer meg-szólítani a’ gombáknak hevesebb tisztelőit, hogy a magok gusztusok után e’ részben ezután hallgassanak okosabban, és az esméretlen gombákat ne próbálgassák…” Ismerteti azt a napjainkban is helytálló fontos megállapítást, miszerint a gomba nehezen emészthető táplálék. Ezt így írja le. ,,Vagynak sok példák, hogy a’ gombának darabjai két három napok múlva-is épen úgy takarodtak-ki a’ hasból, a’ mint meg-ették-vólt.” Felhívja a figyelmet arra, hogy  ha valaki gombás étel fogyasztása után rosszullétet érez, azonnal próbáljon a méreganyagtól megszabadulni,és a mérgezés tüneteit csökkenteni. ,,Ha pedig történetből sok, vagy valami mérges gombát találtak-vólna enni, mihellyt gyomrok’ szájának hevüléséből, öszve –szorulásából ezen hibájokat észre vészik, igyekezzék ezt a’ mérges tsemegét azonnal mindenestől fogva ki-okádni, hogy… mérges nedvességét a’belső részekbe ki-ne öntse…” Majd így folytatja: ,,Mind ezekben pedig nem kell hamar meg-.állapodni, ha szinte a’dolog kivánságunk szerint folyna-is, hanem addig kell vinni, míg az alól fellyül való tisztulás a’ gyomornak és a’ beleknek minden rántzaiból ki-vészi a’ gombának mérgét…ennek meg-nyerésére utoljára egy jó purgatiot-is jó lesz bé-vennie…”A beteg meghánytatására Mátyus is a meleg , sós, (Velentzei-) szappanos vizet ajánlja, éppen úgy mint a mi időnkben megjelent gombaismertető könyvekben olvashatjuk a legtöbb mérgező gomba okozta tünetek orvoslására.

   Abban az időben, az 1700-as években Kibédi Mátyus István orvos-tudós azt tette, amit tennie kellett: sokat tanult, sokat tudott, és sokakat tanított. Könyvén keresztül oktatta olvasóit a helyes táplálkozás szabályaira. Sokoldalú tudását örökségül hagyta a következő nemzedékekre is, éppúgy mint gazdag könytárát, amit egykori scolájának, a marosvásárhelyi református kollégiumnak adományozott az őt követő generációk okulására. Mindazért amit tett hálásak lehetünk neki, mi amatőr gombászok és a szakképzett mikológusok is.

                                                                                      Málnási András